Nemrégiben olvastam Dr. Kádár Annamária pszichológus könyvéből a Mese a napfény ízéről című fejezetet. Az önismeretről alkotott gondolatok, amelyek megjelennek az írásban, mély benyomást és felismerést is jelentettek számomra. Az írásban megjelenik egy vers, amit Portia Nelson írt, ez a következő:
I.
Sétálok az utcán.
Egy mély lyuk van a járdán.
Beleesem, elvesztem.
Nincs segítség.
Nem az én hibám.
Egy örökkévalóság kell, hogy kitaláljak.
II.
Ugyanazon az utcán sétálok.
Egy mély lyuk van a járdán.
Úgy csinálok, mintha nem látnám.
Újra beleesem.
Nem tudom elhinni, hogy ugyanott vagyok.
De nem az én hibám!
Még nagyon hosszú idő telik el, míg ki tudok jönni .
III.
Ugyanazon az utcán sétálok.
Egy mély lyuk van a járdán.
Látom, hogy ott van.
Mégis beleesem…ez a puszta megszokás.
A szemem nyitva van. Tudom, hol vagyok.
Az én hibám!
Azonnal kijövök.
IV.
Ugyanazon az utcán sétálok végig.
Egy mély lyuk van a járdán.
Megkerülöm.
V.
Egy másik utcán sétálok végig.
Lecke az élettől
Ahogy a versben is látszik és először merült fel bennem, az a belső én ismerete, más néven az önismeret. Akkoriban én is feltettem magamnak a kérdést: miért pont én kaptam ezt az élettől? Azonban, ahogy múlt az idő, rájöttem, hogy ezt nekem meg kellett kapnom. Az élet nem befejeződött számomra, hanem elindított egy másképp gondolkodás útján, ahol tovább tudok haladni. Lehet, hogy elestem és sebes lett a lábam, vagy el sem estem, de végül nagy árat fizettem, túl nagyot. Nehezen álltam fel, de akartam és hittem magamban. A pofon nem változtatott azon, hogy ki vagyok, de bizonyos dolgokban formált és én is formáltam önmagamon.
Az önismeret mélyebb szintje
Akartam a változást és a fejlődést. Persze mondhatjuk, hogy preventíven kellett volna gondolkodnom és erre szükség is van manapság. Ezzel nem vitatkozom, azonban előfordul, hogy olyan események következnek be az életünkben, amelyek által igazán megismerjük önmagunkat, és segítenek abban, hogy legbelül is tisztán lássunk.
Az élet bármely területén lehetnek nehézségek. Bizonyos esetben nem tudjuk, miért jön velünk szembe ugyanaz a probléma újra és újra. Várjuk a csodát, de nem teszünk semmit, hogy megakadályozzuk vagy elkerüljük. Nem hagyatkozunk a megérzéseinkre és lazaság nélkül éljük meg a pillanatokat. Nem élünk a lehetőségekkel, csak agyalunk és pörgetjük a gondolatainkat, hogy miért így van. Csodák vannak, ha mindezt ellentétesen csináljuk. Nos, én így hiszek a csodákban.
A mindennapos életben mindenkinek megvan a saját maga problémája, vagy nem úgy alakulnak a dolgai, ahogyan azt ő eltervezte. Lehet, hogy egyes történéseket csalódásként élsz meg. Én ezeket tapasztalatoknak hívom, amelyek rendezettebbé teszik a jövőt. Ha valami nem úgy sikerül, ahogyan azt akartad, az is tapasztalattá válik. Ezek által is segítséget kapsz, miként élheted meg jobban a jövőt. Te döntsd el, hogyan éled meg a saját jövődet!
Úgy érzed, szeretnél szintet lépni az önismeretedben, szeretnél jobban lenni és elkötelezett vagy abban, hogy munkát fektess a jóllétedbe? Segítségedre lehetek, hogy kontúrt kapjon az én, felfedezd rejtett erősségeid és tudj élni velük.